Megbízhatóság, pontosság, diszkréció megfizethető áron
A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.(H. Carter)
„Egy gyermek első öröme az, ha érzi, hogy szeretik” (C. G. Jung)
De lehet-e feltétlen szeretet és kiegyensúlyozott családi légkör ott, ahol az apa gondolataiban állandóan jelen van a kételkedés és a gyanú, hogy a gyermek esetleg nem tőle származik?
Aki a legjobban szenved a békétlenségtől és szülők közötti feszültségtől, az minden esetben a gyerek!
A DNS teszt hozzásegít a tisztánlátáshoz, a problémák rendezéséhez.
A viták során a gyerekek sok mindent meghallhatnak, ami számukra riasztó. Az apa feszültebb pillanatokban az anyuka fejéhez vágja: „De hát lehet, hogy nem is az enyém a gyerek!”. Ezek a pillanatok gyakran magasabb hanghordozással járnak a szülők részéről. A gyerekben elindul lelki vívódása. Miattam veszekszenek a szüleim? Én vagyok a hibás? Lehet, hogy nem az igazi családomban élek?
Ez a bizonytalanság a gyermek pszichés fejlődésére hátrányosan hat: visszahúzódóvá válik, vagy ellenkezőleg, magatartási zavarokkal hívja fel magára szülei és környezete figyelmét. Az óvodában, iskolában nehezen, vagy egyáltalán nem tud beilleszkedni a közösségbe. Később, a rossz szülői minta hatására párválasztási problémái lehetnek, hiszen hogyan bízhatna párjában, ha otthon is csak titkolózást és bizalmatlanságot látott?
De az elfojtott érzelmek is ugyanolyan feszültséget teremtenek, mint a hangos veszekedések. A folyamatos szorongás a család többi tagjánál is pszichoszomatikus, azaz lelki okokra visszavezethető testi betegségeket okozhat.
Ha a szülők nem vállalják fel a problémák rendezését, akkor lassan mélyülő lelki válságba süllyed a család, állandó feszültségben és stresszben élve életüket. Ugye, nem ezt akarja adni gyermekének?
Ha kételyeik esetén elvégeztetik az apasági vizsgálatot, akkor az eredmény ismeretében egyértelművé válik a gyermek származása, és örülhetnek közös gyermeküknek. Újra kialakulhat a bizalom a családban, vagy rendezhetik problémáikat.
„A legtöbb, amit egy apa a gyermekeiért tehet, hogy szereti az anyjukat.” (T. M. Hesburgh)